Mesélj egy kicsit magadról...

1986-ban születtem Budapesten, de az életem legnagyobb részét külföldön töltöttem. Jelenleg marketing vezetőként tevékenykedek egy klasszikus zenével foglalkozó cégnél. Kiskoromban nagyon érdekeltek a művészetek, az alkotás.  Jelenleg egy Canon 40D-vel dolgozok.

Fényképezőgépet először 18 éves koromban kezdtem felfedezni. Akkortájt még nem is tudtam, hogy mi fog meg igazán, csak a gombot nyomtam le.  Aztán egy kis kihagyással de pár évvel később újra kezembe került egy „gép”. A modern kor haladásával már a mobiltelefonok is képesek voltak a minőségi képet elkészítésére. És onnantól nem volt megállás. Elkezdtem feltölteni a szokásos  internetes helyekre, kaptam hideget meleget, de mindig úgy voltam vele, hogy fejlődni szeretnék!

Mindig is arra törekedtem, hogy egy pillanat eszenciáját és annak érzelmi világát örökítsen meg. Erre pontosan akkor jöttem rá mikor a legelső street témájú kiállításra mentem. Az egyszerűség, hogy a hétköznap emberét megörökítsem. Így éveken át az utcákat jártam és próbáltam olyan pillanatokat, helyszíneket találni amire ha a néző rápillant, rádöbben hogy az utca egy színház ahol mindig történik valami. A rohanó világban sajnos az emberek elég kevés időt szánnak arra hogy észrevegyék mi is van körülöttük.

Viszont az évek telésével tudtam meg, hogy kihívások kellenek az embernek, technika terén is. Ezért pár éve belevágtam a portréfotózásba.

De ami a legfontosabb. Mi is a stílusom: fekete-fehér. A fekete-fehér az ahol ki tudok bontakozni, és megmutatni a nyers érzelmeket.

Melyik a kedvenc képed és miért?

A kedvenc munka vagy projekt mindig egy nehéz kérdés. De ha mondanom kellene, akkor az egyik street képem. Emlékszem elkértem egy ismerősömtől a tükrös gépét. Akkortájt a minimál, ami vonzott. A Bálna épület mellett sétáltam és megláttam a 2 ablakmosó embert. A nyugalom áradt belőlük ahogy a magasban voltak. Azokban az időkben az épületek fotózása volt az ami érdekelt. Természetesen itt is fekete fehér képről beszélünk.

Mostanában belekezdtem a koncertek és bandák image fotózásába. Ez is egy új kihívás amit nagyon szeretek. A koncertek lényegét elkapni nagyon nehéz. Még mindig tanulom, de úgy érzem ez egy nagy szerelem marad.  Az utóbbi időkben a rock koncerteken fotóztam, de mostanság a klasszikus zenei koncertek megörökítése is érdekel. A lényeg, hogy át tudjam adni a zene erejét és jelenlétét ami a koncert alatt tapintható volt.

Milyen fotós oldalakat követsz figyelemmel?

Tudom, sokan fognak fújjolni, de én legtöbbször az instagramot nézem. Nagyon sok jó hub/közösség jött létre ahol fantasztikus fotósok vannak. Így találkoztam a jelenlegi mentorommal is. Természetesen a facebook és a flickr sem marad ki nálam.

Bizonyára vannak távlati céljaid, beavatnád ezekbe az olvasókat?

Szeretnék szervezni egy kiállítást a műveimből . Megmutatni mi mindent tud adni az embereknek a fekete-fehér. Persze ennek érdekében még sokat kell dolgoznom, de tudom hogy amit a fejembe veszek az megvalósítom.

És persze nem utolsó sorban, remélem felfedeznek egyszer, és fotósként tudok majd dolgozni.

Attilától még több fotót itt láthattok:

 https://www.facebook.com/superior.wazabi

 https://flic.kr/ps/2MsR8g

 http://instagram.com/superior_wazabi